Műemlékek, városi érdekességek

Torda

Torda város, municípium Romániában, Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Neve az ősi magyar Turda személynévből ered.
Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. Az egykori Potaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Torda várához tartozó sóvámot, mely az Aranyos folyó mellett van. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, ún. sókamarája, majd sóhivatala.
A középkorban összesen 127 országgyűlést tartottak itt, az elsőt 1463-ban. 1542. dec. 20-i országgyűlés elismeri János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es ország-gyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot.
1916-ban Torda volt az első európai város, amelynek a közvilágítását földgázzal oldották meg.
1944-ben véres csata (Tordai csata) zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását. Az elesett honvédoknak emelt sírkert az ótordai temetőben található, látogatható.
Az egykori Jósika Miklós utcában (ma Ion Ratiu utca) az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Itt találkozott utoljára családjával, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában. Az udvaron található Suba László szobra Petőfiről és Szendrei Júliáról.

 

 

Római castrum
Legio quinta Macedonica

A várostól északnyugatra lévő Várdombon hajdanán római kastély állt, amelyben Marcus Aurelius római császár a Potaissa-ra rendelt, V. Macedonica-i légiót állomásoztatta. Ők akkor hagyták el a várat, amikor a rómaiak kivonultak Dáciából. A kőből emelt, 573x408 m alapterületű, közepes nagyságú erődséget, 168-ben kezdték el építeni, és a légió távozásáig biztos menedéket biztosított. A vár romjait 1950-52 között fedezték fel, miközben a vízgyárhoz tartozó tárolók körül munkálatok folytak. Az első feltárásokat 1958-ban végezték. Az elmúlt 15 évben napvilágra kerültek a termák maradványai, amelyeken a régészek nagy odafigyeléssel végezték el az állagmegóvási munkálatokat.
A feltárási munkálatokat a tordai Történelmi Múzeum és a kolozsvári Bábes-Bólyai egyetem régészei végzik. Munkájuk során értékes tárgyakkal gazdagították a múzem gyűjteményét de ugyanakkor hozzájárultak a hajdani római település, Potaissa, legjelentősebb épületének feltárásához. A területet régészeti rezervációnak nyilvánították.
“E castrumnak magyaros Leányvár elnevezése onnan látszik eredettnek, hogy e castrum városra néző keleti oldalfalának közepén Szamosközy egykorú leirása szerint 1604-ben még épen fennállott a vár nagyszerű főkapuja (porta principalis), tetején a vár és város védistennőjének, Pallasnak messze ellátszó nagy paizsos szobrával. Ezen istenasszony vagy leányszoborról nyerte aztán ez erőd fekhelye a Leányvár elnevezést...
A háromszor újra épült Torda minden épülete, temploma, várkastélyai, templom-erődjei, mind e római vár és város romjainak anyagával épültek fel.” (Orbán Balázs: Torda város és környéke)

 

 

Történelmi múzeum
Tordai Fejedelmi palota

A tordai Sókamaraház, amelyet fejedelmi kastély, fejedelmi ház néven ismernek valószínűleg a XIV század végén épült. Fénykora Báthori Zsigmond fejedelem idején, 1581-1594 között volt, amikor sókamaraházzá alakították, ahol irodák és a kamaraispán lakása kapott helyet, de szobák voltak a magas rangú vendégek elszállásolására is.
Torda eseményekben gazdag történelme, és a hátramaradt sok régiség ezek gyűjtésére sarkalt több helyi lakost. A leghíresebb gyűjteménnyel Téglás István rendelkezett, de igen sok tárgyat gyűjtöttek össze a hajdani Ferdinánd király főgimnáziumban is. 1943-ban megalakul a Múzeum Egylet, amely azért harcolt, hogy a tordai sok gyűjtemény egy fedél alá kerülhessen, így végül ezt az épületet rendezik be Torda város történelmi múzeumának.
1945-ben kerül Tordára Ion Iosif Russu kutató, akinek Ion ?igăra, igazgatóval együtt 1951-ben sikerült megnyitniuk a múzeumot. A kezdeti magángyűjtemé-nyektől indulva jelenleg több mint 30.000 tárgyat őriznek itt, legnagyobb részük római kori emlékek, amelyek a római várban végzett ásatások idején kerültek felszínre, más részük pedig Potaissa területéről. A legutolsó bronzkori edények és eszközök az autópálya-építés során kerültek a felszínre. A kiállítási tárgyak fegyverek, katonai tartozékok, kitüntetések, dísztárgyak, kerámia edények, régi könyvek, cégek jellegzetes tárgyai és a bányákban használt eszközök.
Itt állították ki azt a 3X4 méteres festményt, amelyet 1898-ban készített Krisch Aladár, az erdélyi egyházak vallásszabadságát megszavazó országgyűlésről, amelyet a főtéri katolikus templomban tartottak.

 

Tordai Polgármesteri Hivatal
Ex. Torda-Aranyos megyeház

Torda-Aranyos vármegye (románul: Comitatul Turda-Aries) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részében, a történelmi Erdély területén. A vármegye 1876-ban alakult Torda vármegye nyugati részénének és Aranyosszéknek, továbbá Alsó-Fehér vármegye egy részének az összevonásával, székhelye Torda. A vármegye területét 1960-ban a romániai Kolozs, Fehér és Maros megyék között osztották fel.
Sok évi költözködés után végre a hajdanai köz-gyűlés helyben hagyta, hogy 1884-ben megvásárolják a Széna-téri Wéér Farkas és Kemény Farkas-féle telkeket és azon építsék fel a vármegyét. A palota kinézetű reneszánsz stílusú kétszintes reprezentatív épületet Halmai Andor építész tervezte.
Még ugyanazon év 1884. februárjában Horváth Gyula kolozsvári építész és társai elkezdték az épület építését, és 1885 november 15-én a vármegye a teljesen elkészült. 1886-ik év február 13-án a vármegyei árvaalap javára rendezett táncmulatsággal fel is avatták elegáns gyűléstermet, amely az épület közepén a kiemelkedő részében kapott helyet. A gyűlésterem, két oldalán helyezkedtek el a hivatalos irodák, a földszinten a levéltár, iktató s más hivatalos helyiségek.
Az épületben még eredeti állapotban látható néhány kályha és bútordarab. 1920-tól a vármegye megszűnésével a polgármesteri hivatal kap helyet benne, amely ugyancsak több ingatlanban működött mielőtt ebbe az épületbe költözött volna.

 

Torda templomai

Római katolikus templom

1274-ben a város főplébánia templomának papja, megjelenik a pápai tizedjegyzékében. Először valószínűleg a keresztes lovagok Szent Imre tiszteletére felszentelt temploma állt ezen a helyen. 1331-től pálosok jönnek helyükbe. A XV. században már állt a főtéri gótikus templom, amelyet Szent Márton tiszteletére szenteltek fel, a város főterén állt és a város legnagyobb temploma volt.
Bástyás, kaputornyos várfal vette körül, amelyet sok támadás ért és amit a XVIII. század elején lebontottak. Ugyanebben az időszakban, pontosabban 1721-ben kerül vissza a templom a katolikusokhoz, a reformáció után. A XIX század elején tűzvész martaléka lett, így 1773-1822. évi renoválások alkalmával gyökeresen átalakul.
A korábbi háromhajós csarnoktemplomot terem-templommá építik át, új, barokk boltozattal látva el. Erről tanúskodik a bejárat felett látható vésett tábla. A XVII. századig tornya is volt, egy útrendezéskor két torony alapjaira bukkantak. A templomban figyelemre méltó a szentély boltozatán látható 3 Mária tárgyú 1830-ból származó freskó. Főoltárát Hoffmayer Simon kolozsvári szobrász készítette 1800-ban. Belsejének festményeit a tordai Vitkai János készítette. Szószéke 1824-ben készült valószínűleg Csűrős Antal munkája.
Orgonáját 1767-től folytonosan bővítették, jelenlegi alakját 1910-ben nyerte el. Belsejének méreteinek köszönhetően több országgyűlés színhelye volt, többek között azt is itt tartották, amelyen kihirdették a világon először, a lelkiismereti szabadság és a vallási türelem törvényét. Ez az esemény jelenik meg Körösfői-Kriesch Aladár festményén, amely a város megrendelésére, hosszas adatgyűjtés után készült el. A 12 négyzetméteres festmény egy hosszú kételyekkel telített időszak után ma teljes pompájában megcsodálható a Történelmi Múzeumban.

Ótordai református templom

Unitárius templom

Újtordai református templom

Aranyospolyáni református templom

Tordai hasadék

A Tordai-hasadék (románul: Cheile Turzii, németül: Thorenburger Schlucht) mészkő-hasadék a Torockói-hegységben, Erdélyben, nem messze Torda városától. 1938 óta védett terület.
A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van, ezek közül a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas).
Nyárády Erazmus Gyula felmérése alapján a Romániában előforduló 3500 növényfajból itt 997 található meg. Itt lakozó védett madárfajok a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár. 2005-ben a német GEO szaklap által szervezett bio-diverzitás napján 320 lepkefajt azonosítottak. A hasadék bejáratához közeledve zöld gyíkok (Lacerta viridis) sütkéreznek a reggeli napfényben. A hasadék szikláin a fali gyík (Podarcis muralis) az uralkodó.
Több legenda is övezi, Szent Lászlo legendája, a Tündérvár és a Balika legendái.
A hasadék falai csak alpinisták számára ajánlottak, a barlangok nagyobb részének megközelítése nehéz és veszélyes. A patak völgyében járható ösvény vezet, helyenként függőhidakkal.

Tordai sósfürdők

Az 1834 óta működő Sósfürdő, Torda központjától mindössze 4 km-re található. Jelenlegi méretét, Hankó József és Velitis gyógyszerész kezdeményezésére, a két világháború között érte el. Ők felismerték a sófürdők gyógyító hatását. A sókitermelés és a földcsuszamlások kedvező feltételeket biztosítottak a tavak kialakulására.
A só koncentrációja függvényében egyes tavakat gyógykezelésre másokat csak fürdőzésre használták. A hely kedvező átlaghőmérséklete, klorid és nátrium tartalmú heliotermál ásványvize, valamint a gyógyiszap jelenléte indokolta a fürdőhely kialakítását.
Itt a következő betegségben szenvedőket kezelik: reuma, artrózis, szpondilózis, íngyulladás, perifériás idegrendszeri betegségek, nőgyógyászati, bőrgyó-gyászati és poszttraumás kezelések. A 15 tó erdővel körülvett terülten található, régi, még a rómaiak által kiásott és ma már vízzel teli üregek várják a fürdőzőket.
Néhány tavat az évek során kiépítettek. A legismertebbek a következők:
Római tó (strand) - 0,37 ha, Pacsirta tó - 0,04 ha, Csíki tó - 0,60 ha (Erdély legnagyobb antropogén tava), Tárzán vagy Feneketlen tó - 0,40 ha, Vályú tó - 0,11 ha, az állatkert területén van, Vajas tó, Nyálkás vagy Mocsaras tó, Öreges (Bătrânescu) tó, Kimpel tó - természetes édesvizű tó, Macska tó, Pocsolya (Băltoaca) tó.
A Dörgőnek nevezett természetvédelmi területhez tartoznak a Karolina tó (beomlott), Dörgő tó, Édes tó, -Akna tó, Kerek tó és Kénes tó. Ezeket mind használták fürdésre és 1870-1937 között a partokon fából épített kabinok is léteztek. 2009-ben avatták fel az új Dörgő strandot amely az Akna és Kerek tavakra épült.

 

Tordai sóbánya

Torda városa létét köszönheti a mélyben rejlő 39000 millió tonnányi sótartaléknak. Először a rómaiak kezdték el a felszíni kitermelését, ennek nyomán keletkeztek a sós tavak. A magyar időben, elkezdték a só felszín alatti kitermelést, és vízi szállítását is.
Az első dokumentumot, amely kimondottan megemlíti a só kitermelést Tordán, 1271 május 1-én a magyar kancellár adja ki és megemlíti benne, hogy “a tordai sóbányát” Erdély káptalanja kapta adományként.
A sóüzlet méreteit igazolandó, a bánya tulajdonjoga hol a király, hol az állam, hol az egyház kezében volt. 1853-ban építik meg a Ferenc József járatot és modernizálják a Teréz és Rudolf bányákat. Hatalmas hivatali apparátust építettek ki. Tordán volt az erdélyi sóaknák vezetőségének székhelye, törvényszéke, a kikötő bírák, Kolozsváron pedig a bányaigazgatóság.
A XIII.-XVI. századból megmaradt dokumentumok, megjegyzést tesznek arról, hogy a tordai só kitermelés a Sóstavak vidékén és a Sósvölgy dél-keleti lejtőjén zajlottak. A kamrák a mai sóstavak helyén voltak az említett vidéken. A XVIII. században kezdődnek az első munkálatok a Sósvölgy észak-nyugati lejtőjén, amelyek a Terézia bánya kupolájánál található aknákban öltöttek testet. Rövid időn belül, sor került a “Szent Antal” bánya megnyitására is, ahol a kitermelés a XX. század első feléig zajlott.
1876-ban, a Gizella bánya kezdeti galériája egy olyan földalatti bányászati munkának helyszínével kereszteződött, amelynek létezéséről nem létezett semmiféle feljegyzés.
A tordai sóbánya, amely kezdetektől fogva az egyik legjelentősebb sóbánya volt Erdélyben, 1840 után hanyatlani kezdett, a marosújvári sóbánya konku-renciája miatt, és végül a marosújvári só kitermelés tartalékává vált. 1932-ben zárták be. A második világháború idején megnyitották, hogy a város lakossága ide meneküljön a légi támadások elől.
1950-1992 között a Ferenc József galériában sajtraktárat alakítottak ki. 1992-ben turisztikai nevezetességgé lépett elő. 2010-től európai uniós pénzeknek hála a bánya újjá született. Ha a 20 m magasan lévő teraszról lenézünk, az új bányavilág tárul elénk. A látvány lenyűgöző. A fényesőben elénk tárul a Rudolf bányában kialakított 100 melegített székes amfiteátrum, a sportpálya, az óriáskerék. Hatalmas gondolát, mini-golfpályát, játszóteret építettek ki, liftet szereltek be.
A Teréz bánya taván körbecsónakázhatjuk a sószigetet, vagy elszörnyedhetünk a sóvízesés alatt. És akik lépcsőn jönnek fel, vagy mennek le a 13 emeletnyi mélységbe, rövid ízelítőt kapnak a bányászéletből, miközben a falon látják melyik évben bányásztak az illető emeleten.
A régi bányászati munkálatok tökéletes állapota és a só szállításához használt berendezések eredetisége, a kivalló felújítások mellett, a sóbányát egy olyan hellyé alakítottak, ahol a múlt és a jelen harmonikusan összeolvad.

 

Cím: Salinelor (Sóbánya) utca, 54B szám, Újtorda negyed (GPS : N=46.583742 E=23.776267)

Aleea Durgaului 7 sz., Torda, (GPS : N= 46.588833 E=23.787632)

Telefon: 0371-302337; 0364-260940; 0364-260941; 0264-311690

Fax: 0364-260968

E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

2020. eseménynaptár

Hónap Nap Rendezvény  Helyszín Egyesület Programfelős 
Február 14,15,16 Téli Sportok sítalpon Kisbánya-Havas EKE Torda Nagy István
Március 7,8 Nőnapi-családi túra Csegez EKE Torda Sipos Árpád
Március 21,22 Hóvirág-medvehagyma túra Torockó EKE Torda Albert Ferenc
Április 25,26 Aranyosszéki túrautvonal kialakitása Székelyrákos-Várfalva EKE Torda Tordai Jenő
Május 1,2,3 Tordai EKE-és munka-napok Csegez EKE Torda Nagy István
Május 16,17 Aranyosszéki túrautvonal kialakitása Várfalva-Aranyosrákos-Kövend-Bágyon EKE Torda Tordai Jenő
Május 30,31 Borrévi Romai út felfedezése Borrév EKE Torda Deák Annamária
Június 6,7,8 Széki honismereti túra Válaszút, Bonchida, Szék EKE Torda Nagy Endre, Nagy Ibolya
Július, Augusztus

28,29,30,

31,1,2

XXIX. EKE Vándotábor - Csikszéki EKE Szováta Csikszéki EKE Istvánnfy Attila
Augusztus 15,16 Hullócsillag megfigyelő hétvége Csegez EKE Torda Serestély József, Tordai Jenő
Augusztus 29,30 Túri-hasadék túra Koppánd EKE Torda Bálint Tünde
Szeptember 11,12,13 Buszos Erdélyi-Vártúra Közép-Erdély EKE Torda Sipos Árpád, Sipos Hajni
Szeptember 18 EKE Torda Fotó- kiállitás, vetités Torda, Jósika Miklós Liceum EKE Torda Kiss Júlia, Kiss Gyuszi
Október 17,18 Csegezi őszi munkálatok Csegez EKE Torda Nagy István
December 5,6 Mikulás-nap Csegezen Csegez EKE Torda Csép Miklós, Bálint Miklós

Alkategóriák

Ez a weboldal sütiket használ. Bizonyos sütikre a webhely megfelelő működése érdekében van szükség és ezeket nem lehet megtagadni, ha erre a honlapra kíván ellátogatni.