Túri hasadék

A 25 hektáron elterülő Tordatúri hasadék természeti rezerváció. A Tordai hasadéktól északra, Kolozsvártól délre, Tordatúr és Koppánd között található, a Rák patak (Valea Racilor) mentén alakult ki. Közel 2 kilométer (1850m) hosszan tört utat magának a Peterdi-tető, a Kőhegy és a Koppánd-tető között. A völy mélysége 100-150 m között változik. Az 1905-ben felavatott, a hasadékon átkelő turistaösvényt Czárán Gyulának köszönhetjük. Ennek emléktáblája, most is, az alsó bejárathoz közel eső sziklafalon látható.

Rendkívül vad völgy, a természetjárók és sziklamászók paradicsoma, hiszen itt több mászóútvonal is létezik.

A környéket az arheológusok is látogatják, hiszen az évek során nem kevesebb mint 53 lakás nyomait fedezték fel, amelyek még a trák, vagy még azelőtti korokból maradtak ránk. A mészkőben kialakult völgy rendkívül dekoratív, 29 barlagot rejt, több vízesést, márvány kádacskákat, természetes hidakat, dolinákat, szikla tűket és tornyokat, kőomlásokat csodálhatunk meg. A barlangok rövidek a legnagyobb, a Silex is csak 64 m hosszú.

2018. szeptember 24-én a Kolozs Megyei Tanácsnak alárendelt Salvamont Salvaspeo Megyei Hegyimentő-szolgálat munkatársainak, Vákár István a megyei önkormányzat alelnökének és Tordatúr polgármesterének jelenlétében felújított túraútvonalat adtak át a Túri-hasadékban, amelyet jóval kevesebb turista látogat a nem messze található Tordai-hasadéknál, miközben az is felejthetetlen szépségű szurdok.

(Fotó: Durugy Erika)

Üdvözöljük a tordai EKE honlapján

„Akit a gondviselés a földszínére helyezett, annak joga van arra, hogy abban a körben és abban az államban, amelyben született, megfelelő neveltetést és munkája után kenyeret is kapjon. Ezért szükséges, hogy népünket és országunkat egészében és részeiben valamennyien jól ismerjük, hogy ennek alapján társadalmi és állami feladataink teljesítését annál helyesebben és igazságossabban végezhessük. De még azt sem lenne szabad elfeledni, hogy csak az a nemzet képes hazáját és családainak tűzhelyét biztosabban megvédelmezni, melynek fiai saját földjükön s annak lakói között mindenütt otthon vannak és hazájuk határainak nyílt völgyeit és záró hegygerinceit annyira jól ismerik, hogy azok minden pontját, akár az éj sötétjében is, könnyen megtalálják.”

Idézet Dr. Bedő Albert: ‘Legyünk otthon hazánkban.’ 1900-ban megjelent, az Erdély honismertető lapban.

Műemlékek, városi érdekességek

Torda

Torda város, municípium Romániában, Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Neve az ősi magyar Turda személynévből ered.
Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. Az egykori Potaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Torda várához tartozó sóvámot, mely az Aranyos folyó mellett van. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, ún. sókamarája, majd sóhivatala.
A középkorban összesen 127 országgyűlést tartottak itt, az elsőt 1463-ban. 1542. dec. 20-i országgyűlés elismeri János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es ország-gyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot.
1916-ban Torda volt az első európai város, amelynek a közvilágítását földgázzal oldották meg.
1944-ben véres csata (Tordai csata) zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását. Az elesett honvédoknak emelt sírkert az ótordai temetőben található, látogatható.
Az egykori Jósika Miklós utcában (ma Ion Ratiu utca) az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Itt találkozott utoljára családjával, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában. Az udvaron található Suba László szobra Petőfiről és Szendrei Júliáról.

 

 

Római castrum
Legio quinta Macedonica

A várostól északnyugatra lévő Várdombon hajdanán római kastély állt, amelyben Marcus Aurelius római császár a Potaissa-ra rendelt, V. Macedonica-i légiót állomásoztatta. Ők akkor hagyták el a várat, amikor a rómaiak kivonultak Dáciából. A kőből emelt, 573x408 m alapterületű, közepes nagyságú erődséget, 168-ben kezdték el építeni, és a légió távozásáig biztos menedéket biztosított. A vár romjait 1950-52 között fedezték fel, miközben a vízgyárhoz tartozó tárolók körül munkálatok folytak. Az első feltárásokat 1958-ban végezték. Az elmúlt 15 évben napvilágra kerültek a termák maradványai, amelyeken a régészek nagy odafigyeléssel végezték el az állagmegóvási munkálatokat.
A feltárási munkálatokat a tordai Történelmi Múzeum és a kolozsvári Bábes-Bólyai egyetem régészei végzik. Munkájuk során értékes tárgyakkal gazdagították a múzem gyűjteményét de ugyanakkor hozzájárultak a hajdani római település, Potaissa, legjelentősebb épületének feltárásához. A területet régészeti rezervációnak nyilvánították.
“E castrumnak magyaros Leányvár elnevezése onnan látszik eredettnek, hogy e castrum városra néző keleti oldalfalának közepén Szamosközy egykorú leirása szerint 1604-ben még épen fennállott a vár nagyszerű főkapuja (porta principalis), tetején a vár és város védistennőjének, Pallasnak messze ellátszó nagy paizsos szobrával. Ezen istenasszony vagy leányszoborról nyerte aztán ez erőd fekhelye a Leányvár elnevezést...
A háromszor újra épült Torda minden épülete, temploma, várkastélyai, templom-erődjei, mind e római vár és város romjainak anyagával épültek fel.” (Orbán Balázs: Torda város és környéke)

 

 

Történelmi múzeum
Tordai Fejedelmi palota

A tordai Sókamaraház, amelyet fejedelmi kastély, fejedelmi ház néven ismernek valószínűleg a XIV század végén épült. Fénykora Báthori Zsigmond fejedelem idején, 1581-1594 között volt, amikor sókamaraházzá alakították, ahol irodák és a kamaraispán lakása kapott helyet, de szobák voltak a magas rangú vendégek elszállásolására is.
Torda eseményekben gazdag történelme, és a hátramaradt sok régiség ezek gyűjtésére sarkalt több helyi lakost. A leghíresebb gyűjteménnyel Téglás István rendelkezett, de igen sok tárgyat gyűjtöttek össze a hajdani Ferdinánd király főgimnáziumban is. 1943-ban megalakul a Múzeum Egylet, amely azért harcolt, hogy a tordai sok gyűjtemény egy fedél alá kerülhessen, így végül ezt az épületet rendezik be Torda város történelmi múzeumának.
1945-ben kerül Tordára Ion Iosif Russu kutató, akinek Ion ?igăra, igazgatóval együtt 1951-ben sikerült megnyitniuk a múzeumot. A kezdeti magángyűjtemé-nyektől indulva jelenleg több mint 30.000 tárgyat őriznek itt, legnagyobb részük római kori emlékek, amelyek a római várban végzett ásatások idején kerültek felszínre, más részük pedig Potaissa területéről. A legutolsó bronzkori edények és eszközök az autópálya-építés során kerültek a felszínre. A kiállítási tárgyak fegyverek, katonai tartozékok, kitüntetések, dísztárgyak, kerámia edények, régi könyvek, cégek jellegzetes tárgyai és a bányákban használt eszközök.
Itt állították ki azt a 3X4 méteres festményt, amelyet 1898-ban készített Krisch Aladár, az erdélyi egyházak vallásszabadságát megszavazó országgyűlésről, amelyet a főtéri katolikus templomban tartottak.

 

Tordai Polgármesteri Hivatal
Ex. Torda-Aranyos megyeház

Torda-Aranyos vármegye (románul: Comitatul Turda-Aries) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság keleti részében, a történelmi Erdély területén. A vármegye 1876-ban alakult Torda vármegye nyugati részénének és Aranyosszéknek, továbbá Alsó-Fehér vármegye egy részének az összevonásával, székhelye Torda. A vármegye területét 1960-ban a romániai Kolozs, Fehér és Maros megyék között osztották fel.
Sok évi költözködés után végre a hajdanai köz-gyűlés helyben hagyta, hogy 1884-ben megvásárolják a Széna-téri Wéér Farkas és Kemény Farkas-féle telkeket és azon építsék fel a vármegyét. A palota kinézetű reneszánsz stílusú kétszintes reprezentatív épületet Halmai Andor építész tervezte.
Még ugyanazon év 1884. februárjában Horváth Gyula kolozsvári építész és társai elkezdték az épület építését, és 1885 november 15-én a vármegye a teljesen elkészült. 1886-ik év február 13-án a vármegyei árvaalap javára rendezett táncmulatsággal fel is avatták elegáns gyűléstermet, amely az épület közepén a kiemelkedő részében kapott helyet. A gyűlésterem, két oldalán helyezkedtek el a hivatalos irodák, a földszinten a levéltár, iktató s más hivatalos helyiségek.
Az épületben még eredeti állapotban látható néhány kályha és bútordarab. 1920-tól a vármegye megszűnésével a polgármesteri hivatal kap helyet benne, amely ugyancsak több ingatlanban működött mielőtt ebbe az épületbe költözött volna.

 

Torda templomai

Római katolikus templom

1274-ben a város főplébánia templomának papja, megjelenik a pápai tizedjegyzékében. Először valószínűleg a keresztes lovagok Szent Imre tiszteletére felszentelt temploma állt ezen a helyen. 1331-től pálosok jönnek helyükbe. A XV. században már állt a főtéri gótikus templom, amelyet Szent Márton tiszteletére szenteltek fel, a város főterén állt és a város legnagyobb temploma volt.
Bástyás, kaputornyos várfal vette körül, amelyet sok támadás ért és amit a XVIII. század elején lebontottak. Ugyanebben az időszakban, pontosabban 1721-ben kerül vissza a templom a katolikusokhoz, a reformáció után. A XIX század elején tűzvész martaléka lett, így 1773-1822. évi renoválások alkalmával gyökeresen átalakul.
A korábbi háromhajós csarnoktemplomot terem-templommá építik át, új, barokk boltozattal látva el. Erről tanúskodik a bejárat felett látható vésett tábla. A XVII. századig tornya is volt, egy útrendezéskor két torony alapjaira bukkantak. A templomban figyelemre méltó a szentély boltozatán látható 3 Mária tárgyú 1830-ból származó freskó. Főoltárát Hoffmayer Simon kolozsvári szobrász készítette 1800-ban. Belsejének festményeit a tordai Vitkai János készítette. Szószéke 1824-ben készült valószínűleg Csűrős Antal munkája.
Orgonáját 1767-től folytonosan bővítették, jelenlegi alakját 1910-ben nyerte el. Belsejének méreteinek köszönhetően több országgyűlés színhelye volt, többek között azt is itt tartották, amelyen kihirdették a világon először, a lelkiismereti szabadság és a vallási türelem törvényét. Ez az esemény jelenik meg Körösfői-Kriesch Aladár festményén, amely a város megrendelésére, hosszas adatgyűjtés után készült el. A 12 négyzetméteres festmény egy hosszú kételyekkel telített időszak után ma teljes pompájában megcsodálható a Történelmi Múzeumban.

Ótordai református templom

Unitárius templom

Újtordai református templom

Aranyospolyáni református templom

Tordai hasadék

A Tordai-hasadék (románul: Cheile Turzii, németül: Thorenburger Schlucht) mészkő-hasadék a Torockói-hegységben, Erdélyben, nem messze Torda városától. 1938 óta védett terület.
A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, ezen sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 32 feltárt barlang van, ezek közül a legnagyobb a Porlik-barlang (75 méter hosszú, 19 méter széles és 11 méter magas).
Nyárády Erazmus Gyula felmérése alapján a Romániában előforduló 3500 növényfajból itt 997 található meg. Itt lakozó védett madárfajok a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár. 2005-ben a német GEO szaklap által szervezett bio-diverzitás napján 320 lepkefajt azonosítottak. A hasadék bejáratához közeledve zöld gyíkok (Lacerta viridis) sütkéreznek a reggeli napfényben. A hasadék szikláin a fali gyík (Podarcis muralis) az uralkodó.
Több legenda is övezi, Szent Lászlo legendája, a Tündérvár és a Balika legendái.
A hasadék falai csak alpinisták számára ajánlottak, a barlangok nagyobb részének megközelítése nehéz és veszélyes. A patak völgyében járható ösvény vezet, helyenként függőhidakkal.

Tordai sósfürdők

Az 1834 óta működő Sósfürdő, Torda központjától mindössze 4 km-re található. Jelenlegi méretét, Hankó József és Velitis gyógyszerész kezdeményezésére, a két világháború között érte el. Ők felismerték a sófürdők gyógyító hatását. A sókitermelés és a földcsuszamlások kedvező feltételeket biztosítottak a tavak kialakulására.
A só koncentrációja függvényében egyes tavakat gyógykezelésre másokat csak fürdőzésre használták. A hely kedvező átlaghőmérséklete, klorid és nátrium tartalmú heliotermál ásványvize, valamint a gyógyiszap jelenléte indokolta a fürdőhely kialakítását.
Itt a következő betegségben szenvedőket kezelik: reuma, artrózis, szpondilózis, íngyulladás, perifériás idegrendszeri betegségek, nőgyógyászati, bőrgyó-gyászati és poszttraumás kezelések. A 15 tó erdővel körülvett terülten található, régi, még a rómaiak által kiásott és ma már vízzel teli üregek várják a fürdőzőket.
Néhány tavat az évek során kiépítettek. A legismertebbek a következők:
Római tó (strand) - 0,37 ha, Pacsirta tó - 0,04 ha, Csíki tó - 0,60 ha (Erdély legnagyobb antropogén tava), Tárzán vagy Feneketlen tó - 0,40 ha, Vályú tó - 0,11 ha, az állatkert területén van, Vajas tó, Nyálkás vagy Mocsaras tó, Öreges (Bătrânescu) tó, Kimpel tó - természetes édesvizű tó, Macska tó, Pocsolya (Băltoaca) tó.
A Dörgőnek nevezett természetvédelmi területhez tartoznak a Karolina tó (beomlott), Dörgő tó, Édes tó, -Akna tó, Kerek tó és Kénes tó. Ezeket mind használták fürdésre és 1870-1937 között a partokon fából épített kabinok is léteztek. 2009-ben avatták fel az új Dörgő strandot amely az Akna és Kerek tavakra épült.

 

Alkategóriák

Ez a weboldal sütiket használ. Bizonyos sütikre a webhely megfelelő működése érdekében van szükség és ezeket nem lehet megtagadni, ha erre a honlapra kíván ellátogatni.