Felsőaklosi szoros
Felsőaklosi szoros (Cheile Ocolişel)
2021. február 7.
Az erdei lomb alatt már türelmetlenül ücsörög a hóvirág, a tavaszi hérics, a csillagvirág, a pirosló hunyor, s valószínű még kicsit alussza téli álmát az erdei álganajtúró, de már jelek vannak, hogy a természet ébredezik a még uralkodó szürke és barna színek ellenére is.
A Felsóaklos patak partjait fehér hó és jég már csak helyenként díszíti, de hangja zajosabb a megszokottnál, hangosan duruzsol, s mint munkás feltűrt ingujjú karjain a vénák, megduzzadva ered az Aranyos völgyének. No, nem mint az informatikusnak, inkább mint a kőművesnek. És dolga van. Táplálékot hord a földbe, az árterületekre, feltölti a pocsolyákat, hadd legyen bölcsője a békaivadéknak.
De más jelek is vannak arra, hogy közeleg a tavasz, hinni se akartam a szememnek amikor pillangót pillantottam meg, fekete piros szárnnyal, akár egy tünemény. Valószínű csak egy eltévedt korai hírnök.
A tél és tavasz örökös harca még tart, de amint tudjuk mindig a tavasz győz és akkor, majd hangos lesz az erdő a madarak énekétől, színes lesz a virágoktól és a világos zöld levelektől, meg az égszínkék égbolt kontrasztjától. Tele van az erdő szerelemmel, ahogy az ének mondja (inspiráció - Prognózis: Tele van a város szerelemmel). És minket is eltölt hangulata, úgy a magába zárt, hibernáló, fehér takarós természeté, mint a ragadós hangulatú hangos, színes és vidám élővilágé.
Felsóaklos szorosa nem annyira látványos mint a híresebb Tordai Hasadék, vagy Remetei szoros, de a túrázó nem hasonlítási pontokat keres, hanem a felfedezés örömét, a kikapcsolódást.