Vigyázó
Vigyázó
2020. október 24
Szombaton a Vigyázó csúcsát indultunk meghódítani amint az alábbi képek is igazolják, bizonyítják. Köszönése elég ködös volt, fogadtatása hideg, de ugye október vége van és valamivel normálisabb ez az idő mint amikor novemberben rövid ujjúban mentünk a Léta várához.
Személygépkocsikkal mentünk fel a menedékházig, ahol aztán a kényelmes cipőket kicseréltük bakancsra, a hátunkra felvettük a hátizsákot és nekindultunk a körtúrának. A menedékház kutyáján kívül, a kitartó hideg szél is velünk tartott, talán tesztelve tűráshatárunkat, de a csúcsot így is meghódítottuk, még akkor is, ha a meteorológiai állomásnál készült csoportképnél sapkát lopott és a képet a tejszínű felhővel ködösítette. A csúcshoz közel kis időre kitisztult az égbolt de a jelzőtáblát már újból felhő simogatta. Itt a csapat egy része visszafordult a zord időjárás miatt, a többiek pedig elindultak a Fehér kövek irányába. A bátrakkal pedig kegyes volt az ősz és valamicske szintkülönbség után alábbhagyott a szél és kisütött a nap. Az erdőbe érve pedig, csak a fák tetejét simogatva suttogott halk éneket a szellő. Az út mentén áfonyával kínált, az erdőben gombával fakó, vagy éppen élénk színes gombával csalogatott, olyannyira, hogy szemügyrevételük közepette kissé letértünk az ösvényről. Pár percnyi tanakodás után megtaláltuk a helyes útat és elértünk a Fehér Kövekig ahol biciklisekkel is találkoztunk. Kis fotózás, panoráma megcsodálás következett, majd útunkinnen már visszafele vezetett. Helyenként hűs erdei forrás keresztezte és az erdő lakóinak nyomát lehetett látni a fákon. Egy fenyőn négy odú is helyet kapott, akárcsak egy erdei tömbház. Kissé elfáradva, de lélekben feltöltödve zártuk túránkat visszaérve a menedékházhoz.
Bizonyításképp, hogy a sűrű ködben is megtaláltuk a Vigyázó szépségeit, íme egy kis videó.